BUDAI TRAPP 2013.
Farkas Gyöngyinek rakoncátlankodott a térde, Rojcsek Gusztinak családi programja volt, így aztán egyedül képviseltem a szakosztályt a túrán. Velem jött Rieder Béla is, aki a teljesítménytúrázás jótékony hatásának a megtestesítője. 2010 őszén indult először ilyen eseményen, az EKF 20 km-es távján, és a cél előtt már alig tudott vánszorogni, ám ez nem szegte kedvét, egyre többet gyalogolt. Most 20 kilóval könnyebben, igen jó tempóban tudta teljesíteni a 30 km-es távot, összehasonlíthatatlanul rosszabb időjárási és talajviszonyok között.
Piliscsabáról indultunk a különféle csapadékformákat bemutató, szemléltető előadásra. Először az esővel ismerkedhettünk meg, majd felfelé haladva a havas eső következett, végül a Nagyszénáson nagy pelyhekben hullott a hó, de nem jött a Télapó, mi mentünk a nejlontető alatt didergő pontőrhöz. Leszaladtunk Nagykovácsiba, ahol a kiírásban ugyan nem szereplő, de igen vonzó Gyopár Sörözőben ettünk, ittunk, szárítkoztunk, majd felkapaszkodtunk a Vörös-pocsolyához.Jól letaposott havon mentünk, ám ha előzni akartunk, bele kellett gázolnunk a bokáig érő hóba. Meglehetősen ködös volt az idő, és az itt esedékes pontőr alkalmazkodott a környezetéhez, köddé vált, nem találtuk sehol.
Nem volt könnyű a meredek, csúszós talajon a Fekete-fejhez feljutni, de az itt ácsorgó pontőr megnyugtatott minket, hogy valóban nem volt az előző pontnál senki. A Nagy-Hárs-hegyi korút és a sárga sáv találkozásánál álló kollégája már emlékeztetett a Mikulásra, ő csokit ajándékozott nekünk. Hamar leértünk Hűvösvölgybe, ám a Nyéki-hegyre már igen „megfontoltan” másztunk fel. Ezt a lejtmenetben futással egalizáltuk, vállalva az ebben rejlő esésveszélyt, de megúsztuk. Ezután határozottan nehéz volt a Határ-nyeregbe feljutni, a csúszós talaj mindent elkövetett, hogy visszajuttasson minket az emelkedő aljára, de végül ezt a meccset is megnyertük.
Azért, hogy ne legyen felhőtlen a boldogságunk, még a felhőben úszó Újlaki-hegyre is fel kellett érnünk. A pontőrt itt se találtuk, de később rájöttünk, hogy csak egy régi Rolling Stones szám címének a kívánságát teljesítette („Szállj le a felhőmről”), kb. 200 méterrel arrébb, kissé lejjebb megleltük a hölgyet.A Virágos-nyerget érintve, leszaladtunk a célt jelentő Csúcshegyi Vendégházba, ahol ahol virsli, mustár, tea és Lengyel Józsiék vártak minket. (Elnézést a sorrendért…)
Rácz Frigyes