10.03.
A változatos büféreggeli után Siklósra mentünk, ahol a helyi idegenvezető végigkalauzolt minket a szépen felújított várban. Beszélt -többek között-Kanizsay Dorottyáról, a mohácsi csata elesetteinek eltemetőjéről, az itt forgatott, nagy sikerű Tenkes kapitánya című filmsorozatról, amit még Mongóliában is bemutattak, a Garaykról, Perényiekről és az utolsó tulajdonosról, akinek az ükapja egy ritka foglalkozást űzött: Madagaszkár királya volt egy időben. Megnéztük a kápolnát, a fegyverkiállítást, a korabeli bútorokat és a gyilokjárót, ahonnan remek kilátás nyílott a környékre, és bepillanthattunk Kanizsay Dorottya rózsakertjébe is.
Máriagyűd volt az újabb állomás, ahonnan cikk-cakkban felmentünk a Kálvária-dombra. Ebben az volt a ráció, hogy így helyezkedett el a 14 stácíó. Bementünk a templomba is, ahol egy kis egyháztörténeti kiállítás volt. Közben Géza azt az információt kapta, hogy a templom melletti út felvisz a kilátóhoz. Kilátó ugyan nem volt, de kilátás igen. Nem nagy tévedés, néhány betű csupán, de a lényeg ugyanaz. Nagyobb gond lenne, ha valakit a Stadler-stadion színhelye, Akasztó helyett egy akasztásra küldenének. A többiek ezalatt néhány pohárnyi villányit vettek magukhoz, az se lehetett egy rossz program.
Visszatérve Harkányba, elmentünk a híres fürdőbe, és örömmel hallottam, hogy van egy 50 x 21 méteres szabadtéri úszómedence. Meglepő és egyúttal páratlan élmény is volt számunkra, hogy Zsuzsával ketten vehettük birtokba a teljes vízfelületet. Úsztunk is majdnem egy órát, aztán mi is átmentünk a meleg vízbe. Ezután, hogy behozzuk a lemaradást, a szomszédos színpad melletti borozóban mi is ittunk egy-egy pohár villányit. A pince neve Bormalom, de boruk korántsem egy borzalom, igencsak ízlett mindkettőnknek. Borozgatás közben jött a meglepetés, korábbi, nagyszerű buszsofőrünk, Rojcsek Guszti lánya, Hajni üdvözölt minket. Véletlenül pont erre jártak a férjével.
Vacsora után már nagyobb csapattal tértünk vissza, egyrészt a hangulatos sramlizene, másrészt a Bormalom tömegvonzása is erősen hatott ránk. Majorszky Klári nem sokáig tudott ülve maradni,sorra elkapta a körötte ülőket, és vitte őket táncolni.
Nem volt nehéz dolguk a partnereknek, önállóan szinte nem is kellett mozogniuk, Klári úgy pörgette mindegyiküket, mint gyerekkorában a rongybabákat. Kezdtem sajnálni egykori ellenfeleit, akik megpróbálták őt megállítani a kézilabdapályán.