Utunkat a legészakibb bakonyi túra kiinduló pontból, Bakonyszentlászlóról, a Veszprém-Győr „Cuha- völgyi” vasút állomásáról kezdtük meg hatan. Ahhoz, hogy a túrát kellő energiával megkezdhessük a vasútállomáson Edit által készített túrógombócokat ettünk.
Rakodóterület vágányai mentén indultunk hogy 1400 métert rövidítsünk, de a Vigyázat, balesetveszély! és az üzemi terület tábla miatt maradtunk az eredeti kijelölt piros sávon. Bakonyszentlászló házait magunk mögött hagyva homokos talajon haladtunk akácfák árnyékában. Vasúti síneken átkelve rábíztam magam az applikációra, ami pontatlan volt, én meg figyelmetlen ezért nem a jó úton haladtunk. Kis toporgás és felesleges 200 méter megtétele után a lányok megtalálták a Tőlünk jobbra ( kb. 20 méterre voltunk párhuzamosan. ) délre lévő piros sáv jelzéses utat Most már a jó, de ritkán jelzett úton haladtunk. Balra rét, jobbra fiatal tölgyes-akácos, vegyes erdő kisért minket. Balról érkező fenyves folt vonalában jobbra fordultunk, és Kenyeri erdőben a piros sávon kiérünk egy erdészeti útra, ahol balra fordultunk, majd pár méter után jobbra gyalogúton fenyvesek között leereszkedtünk a Cuha völgyébe. A pár szál fenyővel is ékesített Ördög-réten, ettünk, ittunk, pihentünk a majd a tisztás szemközti, dél- nyugati sarkánál induló piros háromszög jelzésen felkapaszkodtunk a Remete-barlanghoz. Az ovális, cseppkő-bekérgezéses szűk bejáratán meg sem próbáltunk bemászni, 7 m hosszú barlangba, így csak kívülről tekintettük meg. Tovább haladtunk a piros háromszög jelzésen leereszkedtünk a Cuha medrébe és jobbra fordultunk, de így sajnos a balra lévő Zsivány-barlang üregét kihagytuk. Utunkat piros kereszt jelzésen a mohás, nyirkos köves mederben, folytattuk. Néhol kidőlt fák alatt kellett átbújni, vagy felett átmászni (nagyon emlékeztetett minket a Burok-völgyre), valamikor meg a hatalmas sziklatömbökön egyensúlyoztunk. Tovább követtük a lassan délnek forduló, kanyarjában kissé kitáguló, szelidebbé váló völgyet, majd balra eltávolodtunk a vízfolyástól. Pakuts-pihenőnél sütögetés finom illata megcsapott minket. A cserjés-akácos mellett párhuzamosan átvágunk a tágas Zsidó-réten keresztül, majd a bozótos vegyes erdőben elértük Kőpince-forrást. Kis pihenő után elhaladtunk a Kőpince barlang mellett és hamarosan sétány szerű kövesúton találtuk magunkat. Beléptünk a gigantikus triász mészkősziklapadok közé beszorított Cuha- völgy szurdokvölgyébe, melyen hazánk híresen szép vonalvezetésű vasútvonala halad. Az úton elhaladtunk (Savanyó Jóska) Betyár-barlang nyílása és a Kőfülke ürege alatt is, ahol a Via Ferratattát kedvelők falat másztak. A szurdok nagyon jól ki van építve tele tűzrakó helyekkel, így fél kilométerenként a sütögetős helyeknél a finomabbnál finomabb illatokból mélyeket szippantottunk és megbeszéltük, hogy ide vissZa kell jönnünk és sütnünk is kell valamit. Az Összeszűkülő a völgy, a víz és az út egymást többször keresztezve kacskaringózik, ahol Zsófi kipróbálhatta praktikus csodaszép kék „gumicsizma” elnevezésű lábra húzható vízálló cipővédőjét. Elértünk egy esőházas pihenőhöz, ahol átmentünk a Gubányi Károly-viadukt alatt. Itt megálltunk és jobbra a lépcsőkön felmentünk a vasút építésének millenniumi évére épített (1896) kőobeliszkhez, majd a Viaduktról lefotóztuk az alagút bejáratát. Itt a vasút 3 alagúton is átmegy 1 kilométeren belül, ahol megfigyelhettük a dachsteini mészkő ferde szikla- rétegeket és az omlásvédő boltozatot. A Cuhával együtt aluljárón átbújtunk a vasútvonal alatt, Iszka- hegy vonalában. A szurdok véget ért, a völgy kitágult, a táj és a Cuha megszelídült. A Cuha medrén még háromszor lépegetünk át, majd sokadik pihenőhely finom illattal fogadott minket, és rövidesen újabb tisztás és pihenő, az egyiknél (Porva-Csesznek vasútállomás elágazás) pihentünk egyet, táplálkoztunk és újult erővel folytattuk sétánkat. A maradék utat tisztások sora tette felejthetetlenné a vegyeserdős Cuha- völgy e szakaszának csendjét csak kétszer zavarta meg a vonat zakatolása. Pénzes-árok torkolata után átmentünk a Cuhán, majd egy elvadult tisztásnál a sínek túloldalára. Kereszteztük a Csárda-völgyi-patak medrét, majd utunk a vízfolyás és a vasút között haladt. Elértük Zirchez csatolt Kardosrétet, itt jobbra kereszteztük a Cuhát, majd balra (vízmű) fordultunk és megpillantottuk a tisztás végén Zirc házait és az apátságot.
Volt időnk a vonat indulásig, ezért belefért még egy fagyizás is, majd szép lassan megérkeztünk a zirci vasútállomásra. Veszprémi átszállással jöttünk haza és 20:00-ra voltunk a Kelenföldi pályaudvaron.
Köszönöm az 5 túra társamnak a társaságot, a kitartást, és ahogy megbeszéltük csinálni fogunk egy rövid túrát Vinyétől Porva-Csesznek állomás között egy kis sütögetéssel….
A túrán készült képeket a linkre kattintva megnézhetitek.
Üdv Guszti
