Túránkat nyolcan Somoskőújfalu vasútállomásáról kezdtük meg a piros sávot követve. Hamar magunk mögött hagytuk a házakat és bent találtuk magunkat a cseres-kocsánytalan tölgyesek és betelepített vörös fenyvesek között. Az egykori medvesi ipari kőszállító kisvasút 150 méter hosszú sötét alagútján áthaladtunk és pár perc séta után Eresztvény település határában a piros sávot piros keresztre cseréltük. Eresztvénybe beérve elhaladtunk a Madárpark, majd egy interaktív mini tanösvény mellett. és a játszótér mellett az Eresztvényi látogató központnál találtuk magunkat. Pár száz méter után a Petőfi forrásnál megálltunk fényképezni, majd innen hozzávetőlegesen másfél kilométert kellett haladnunk, hogy beérjünk Somoskő településre. Felkaptattunk a falu rövid, de meredek emelkedőjén a vár tövéhez és megnéztük a Petőfi-kunyhót, amely a költő somoskői látogatásának állított emléket. A Petőfi emlékparkban 2010-ben alakították ki az „Aradi vértanúk emlékhelyét”, amelynek fókuszában a 13 aradi vértanú domborműves portréi előtt gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnök bronz mellszobra áll.
Somoskő még Magyarországon, ám az 526 méter magas vulkáni csúcson található somoskői vár bejárata már szlovák területen fekszik.
A közel négyszög alakú, egykor három körbástyával ellátott belsőtornyos vár különlegességét nem csupán fekvése, de kalandos története is adja. Mára az egyik kerek torony rekonstruálva, a másik romjaiban látható. Építésének kezdetéről keveset tudunk.
Belépő: nyugdíjas 400.- , felnőtt dolgozó 800.-.
Ha valaki veszi a fáradságot, akkor ezt a bekezdést is elolvashatja. 🙂
„A vár történetében az építtető (XIII. század végén) Kacsics nemzetségen kívül érdemes még megemlíteni, hogy 1310 körül Csák Máté, 1321 után a király birtokába került. Első írásos említésekor (1323, Sumusu) Károly Róbert Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. A 15. század közepétől az Országh, majd a Losonczy család birtokolta. A törökök 1576-ban Ali bég vezetésével elfoglalták, de Somoskő nem sokáig maradt török felügyelet alatt, mert 1593-ban a királyi csapatok visszafoglalták. A vár felmentésére induló seregben ott volt Balassi Bálint is, akit nem véletlenül húzott szíve vissza Somoskőre. Az ifjonti fellángolások és könnyű kalandok után 1578-ban itt ismerte meg a „halhatatlan kedvest”, Losonczy Annát, aki ekkor ugyan még Ungnád Kristóf egri várkapitány, majd horvát bán felesége volt, de ez sem a lánglelkű költőt, sem a szerelemre éhes szép asszonyt nem igazán zavarta. Szerelmüknek köszönhetjük a magyar reneszánsz költészet legszebb szerelmes költeményeit: a Júlia- és az Anna-verseket.”
Délkelet felé nézve a várból a Medves-fennsík északi részét láttuk, dél felé a salgói várrom látszott. A várban megebédeltünk egy hatalmas asztalnál a keleti tető nélküli torony tetején, majd a vár alatt található bazalt kiömléshez le erszkedtünk.
Ez a bazaltorgona képződmény Európai ritkaságnak számít az oszlopos elválása miatt.
Sajnos időszűkében mi a Bazaltorgonák megtekintése után visszafordultunk , de ha valakinek több ideje van, akkor érdemes végig járnia a hosszabb közel 2,5 kilométeres szlovák tanösvényt. Visszamentünk a település déli részére, és a piros kerékpár ösvényen elértünk a Zöld Tanösvényhez, ami kelet irányba vitt minket a Középbánya-tóhoz más néven Sziklás-tóhoz.
Bányató egyik partja meredek bányafal, amely valójában egy hatalmas vulkáni kőzet. A tájékoztató tábla szerint szennyeződésektől mentes tiszta vízben akár édesvízi medúzák is megjelenhetnek. Egy rövid, de meredekebb lépcsősoron feljutottunk a bánya peremére, ahonnan visszatértünk a piros kerékpár ösvényre. Rövid séta után a bükkfák között elértünk a sárga négyzet jelzéshez, ahol jobbra nyugatra fordultunk, és leereszkedtünk Salgóbánya településére. Érdekességképpen Salgóbányán született a Tenkes kapitánya , a Szomszédok Taki bácsija Zenthe Ferenc a nemzet színésze.
Voltak közöttünk szemfülesek és vették a fáradságot, hogy a parkban a Zenthe Ferenc szobrát is megtekintsék. 🙂
A településen belül a zöld sávon, majd a települést elhagyva egy pihenőnél a Mókus szobortól a piros háromszög jelzésen haladtunk , hogy megmásszuk a meredek vulkáni kúpra épült Salgó várromját. A 625 méter magasságú csúcson elképesztő körpanoráma tárul elénk a környékbeli hegyekre, a Karancsra, a Cseres-hegységre, de látszottak a Mátra, és Cserhát hegyei is. Rövid pihenő után vissza ereszkedtünk a Mókus szoborig, innen dél felé a piros L jelzésen újabb 300 méter távot és nem csekély szintet leküzdve a Kis-Salgó tetején a pazar panorámájú Boszorkány-kőnél találtuk magunkat. Itt újabb a felszínre ömlő láva változatos formáit figyelhettük meg. Rövid fotózkodás után láb és kéztörő rész következett. Ki ki más stílusban , mutatvánnyal de lejött a meredek morzsalékos lejtőn. A lejtő 300 méter múlva megszelídült és a buja aljnövényzet , mondhatni útunk csalános része következett. A piros sávot elérve az út lejtése enyhévé vált és innentől már csak arra kellett figyelni, hogy a piros sávot és egymást se veszítsük el. Ez a rész szerintem kissé monoton volt, de aztán hála égnek beértünk Salgótarjánba és további 1,9 kilométert sétáltunk az aszfalton a vasútállomásig.
50 percünk maradt a vonat érkezésig, így volt időnk rendbe szedni magunkat.
Ismét egy tartalmas szép napot töltöttünk együtt , gyönyörű és érdekes helyeken jártunk és az időjárás is kegyes volt hozzánk.
Ezen a túrán sem adták olcsón izzadság nélkül magukat a helszínek, élmények .
Megdolgozott érte rendesen Mindenki. GRATULÁLOK még egyszer itt is.
A linken megtekinthetők a túrán készült fotók: (kattints a kékkel kijeölt, aláhúzott szövegre https://photos.app.goo.gl/yU5UygtvCFgckkFr6
Köszönöm, hogy megint együtt túrázhattam Veletek!
Kullancs Mentes Jó Utat Kívánok Mindenkinek!
Üdv: Guszti
