Kedves Mindenki!
Az alábbiakban küldöm a beszámolót a vasárnapi túráról.
Nagyon izgultam az első ‘hivatalos’ Orionos túravezetésem előtt, nagyon örültem minden jelentkezőnek, végül velem együtt összesen 8-an vágtunk neki a túrának. Ábrahámhegy vasútállomásról észak felé indultunk, párhuzamosan a Burnót patakkal, amely átszeli a Káli-medencét. A zöld turistajelzés kezdetben sokáig aszfaltúton haladt, néha kis hidakon kereszteztük a patakot, majd átvágtunk egy nagy mezőn, hogy levágjuk az aszfaltút kanyarulatát és hamarosan elérkeztünk Salföld déli határában lévő kőtengerhez. Remek helyszín volt a csoportkép készítéséhez, Guszti tőle megszokott módon, nagyon jó képeket készített, de többeknek sikerült szép fotókat csinálni. Köszönöm, hogy feltöltöttétek az albumba! A tájékoztató tábláról megtudtuk, hogy keletkeztek a változatos sziklaalakzatok: hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta.
Ezután Salföld falun sétáltunk végig, ahol szinte minden egyes házról el lehet mondani, hogy a népi építészet különleges gyöngyszeme. Fehérre meszelt falak, nádtetők, változatos kémények, virágok a kertekben és az ablakokban, különleges faragású ablaktáblák és kerítések varázsoltak el minket. Néhány háznál még azt is láthattuk, hogy a bútorok is hagyományos népies stílusban, de kiváló újszerű állapotban biztosítják a lakók kényelmét és hangulatos életét.
A falu északi részén áll a Salföldi-major, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park bemutatóhelye. Láthattunk fűszernövénykertet, régi mezőgazdasági eszközöket, lovat, csacsit, birkát, kecskét és komoly fekete bivalyokat is. Az ősi magyar terelőkutyákat kis ketrecben látva összeszorult a szívünk, de utána a lepkeszárnyakról készült fotókiállításon némileg felvidultunk. A majorsággal szemben lévő Káli Fecske étteremben fagyiztunk, ettünk kicsit a magunkkal hozott szendvicsekből is, hogy erőt gyűjtsünk az előttünk álló hegymenethez.
A zöld jelzést követtük továbbra is, majd az arról leágazó zöld háromszög vitt fel minket a Tóti-hegy csúcsára. Sajnos éppen a nap legmelegebb időszakában voltunk a túrának ezen a nehéz, meredek részén. A csúcs előtt néhány méterrel többeknek az ereje elfogyott és az utolsó árnyékos részen tartottak pihenőt. Aki mégis felküzdötte magát a csúcsra, annak páratlan kilátásban lehetett része. Kelet felé a Káli-medence, Salföld faluval, ahonnan jöttünk, mögötte a bánya és a bánya tavak. Távolban a Hegyestű alakját is ki lehetett venni. Dél felé a Balaton, üdítő kék színével, rajta úszó fehér vitorlásokkal. Mögötte a Fonyódi-hegyek magasodtak adótornyaikkal. Nyugat felé a Badacsony látszott, a Balaton-felvidék legismertebb hegye, ahova legközelebb szeretnék túrát szervezni, a szomszédos Gulács vulkáni kúpja, kicsit távolabb a Szent-György-hegy, melyet a kéktúrázó túratársak már jól ismertek. Észak felé a Csobánc tetején lévő várromot tudtuk kivenni, távolabb Tapolca város házai látszottak.
Lejjebb ereszkedtünk a meredek hegytetőről és az árnyékos út mellett ebédszünetet tartottunk. Megállapítottuk, hogy kicsit késésben vagyunk az eredeti időtervhez képest, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk ezt behozni. A zöld jelzésen visszamentünk a Tóti-erdő széléig, majd a jelzetlen úton átvágtunk az erdőn. Egy nagy mező következett, ennek a túlsó végén, némi keresgélés után megtaláltuk a Balaton-felvidéki kék jelzést és ezen folytattuk az utat déli irányba. Itt csapatunk egy rövid időre két részre szakadt. Kb 1 km után értük el a piros jelzés kereszteződését, amelyen nyugat felé fordultunk. Egy elágazásnál megbeszéltük, hogy nem baj, ha nem hozzuk be a lemaradást, legfeljebb kevesebb időnk lesz strandolni, de végül is mindenkinek jó, ha az eredetileg tervezett vonattal jövünk haza. Így inkább bevártuk a csapat másik felét, akik mindössze 400 méterrel voltak mögöttünk, és a Pálos kolostorromhoz már együtt érkeztünk. Újabb hangulatos helyszín a fotózáshoz és tájékoztató tábla a kolostor történetéről, életéről. Szőlőskertek között érkeztünk vissza Ábrahámhegyre. Az első szimpatikus vendéglátóhelynél a csoport fele lecsatlakozott. Strandolás helyett ők hűsítő innivalókat választottak. A másik fele kifizette a délutáni kedvezményes strandbelépőt, hogy csobbanhasson egyet a tóban, mielőtt hazafelé vesszük az irányt. Az utolsó izgalmakat a MÁV elektronikus jegyvásárló felülete okozta, de utolsó pillanatban mindenkinek sikerült megvennünk a helyjegyeket. A meglepetés felszállás után következett, mert nem volt 7-es kocsi, ahova a jegyeink szóltak. De ezen aztán aztán jókat nevettünk, az összes többi utassal együtt, akik a 7-es kocsit keresték.
Jól elfáradtunk a hosszú meleg napon, összesen 14 km-t mentünk, 400 m szintemelkedéssel. Remélem azóta sikerült kipihenni magatokat és jó emlékek maradtak a túráról! Köszönöm a biztató szavakat, a tanácsokat, ötleteket is! Folytatás következik…
Linken megtekinthetitek a turán készített képeket
Üdv, Lilla
Kútvölgyi Lilla első túrája 2024.08.11. Ábrahámhegy, Salföld, Tóti-hegy körtúra.
You are here:
- Home
- Túrabeszámolók
- Kútvölgyi Lilla első túrája 2024.08.11.…
