Kútvölgyi Lilla március 30-án vasárnap gyalogtúrát szervezett a budaörsi Csíki-hegyekben.
Küldöm a beszámolót fényképekkel a túráról.
Nem tudom, hogy az egész heti esős időjárás, az óraátállítás, a hosszú táv vagy a szintemelkedés riasztotta-e el ma a túrázók nagy részét, de végül úgy adódott, hogy csak Gusztival ketten jártuk végig a mai túrát.
A Széchenyi-hegyről indultunk, jelzetlen úton ereszkedtünk le a szomszédos Farkas-völgybe. A völgytalphoz közel mohás sziklák állnak ki a hegyoldalból, itt nyílik a Farkasvölgyi-sziklaüreg szűk kis járata, ahova épp csak bekukkantottunk a bejáraton. A zöld kör jelzésen mély vízmosás mellett folytatódott utunk, majd kis kitérőt tettünk a Budai-hegység egyetlen víznyelő barlangjához és az Úti Madonna kápolnához. Innen a zöld háromszögön mentünk tovább az Ördög-orom sziklához, ahol egy tanösvény táblái adnak érdekes információkat a helyről. Izgalmas volt bebarangolni a felhagyott bánya girbegurba sziklaalakzatait, leánykökörcsineket láttunk virágozni és egy szajkó is felrepült előttünk. A szikla belsejében lévő II. vh-s óvóhelyet csak évente egy-két alkalommal van lehetőség megtekinteni. Addig is az alábbi telexes videóból tájékozódhatunk róla:
Ezután 2-3 utcát a hegyoldalban épült modern családi házak között vitt az utunk, majd az Irhás-árok keresztezése után a piros kör jelzésen kapaszkodtunk fel a Frank-hegy csúcsáig. Innen nem messze található a Frank-hegyi turistaház, melynek felidéztük hosszú történelmét. Most zárva találtuk, pedig a hírek szerint étterem működik benne.
Nemsokára a sárga kör jelzésen folytattuk utunkat, ahol a néhai gitárosnak, Lörkének állít emléket egy pad. Az út mellett hamarosan egymást érték az egykori piktortégla-üregek. Az ureg.hu oldalon lelkes geográfusok és barlangászok egy csoportja elkezdte számba venni őket, eddig közel 100-at találtak a Budai-hegységben. Ebből 3-at jelöltek meg biztonságosnak, ami omlásveszély nélkül, akár túraruhában is látogatható. Mindhárom az útvonalunkhoz közel volt, így megnéztük őket közelebbről is. Szerencsére a leírások helytállóak, semmi veszélyes nem történt, de elámultunk, hogy a szűk nyílások mögött több tíz méter hosszú folyosók húzódnak.
Ezután következett a Gubóvirág-tanösvény, amely a Budaörsi kopárok élővilágát mutatja be. A hegyek közül a Farkas-hegyet, Szekrényes-hegyet és Szállás-hegyet vettük közelebbről is szemügyre, de a távolból látszódtak a Budaörsön belül magasodó Odvas-hegy, Út-hegy és Törökugrató is.
Két éve jártunk itt Rojcsek Guszti túráján, akkor még állt a vitorlázó-emlékmű, most ennek csak a helyét láthattuk. A hegyvonulatok látványa most is hasonlóan lenyűgözött, a kopár dolomitsziklagyepek vonulata mögött az erdővel borított Csíki-hegyek húzódtak. Jó volt végignézni a vonulatokon, tudva azt, hogy megyünk és közelebbről is szemügyre vesszük őket. A Ló-hegyet, Csík-hegyet és Kis-Csík-hegyet a déli oldalukon, a sárga jelzésen kerültük meg, a Huszonnégyökrös-hegyre felmásztunk a kilátásban gyönyörködni. Dél-nyugat és észak-nyugat felé is egy-egy kilátópont nyújt nagyon szép látványt, miközben lábunknál a fürtös gyöngyikék, apró nőszirmok és mezei kökörcsinek alkotnak virágszőnyeget.
Tudtuk, hogy a tervezett útvonal egyharmada még hátra van, ezért hamarosan visszafelé vettük az irányt. Az előbbi hegyeket most északi oldalukon, jelzetlen utakon kerültük meg. Itt feketefenyők alkották az erdőt, alattuk a vaddisznótúrások között pedig odvas keltikék nyíltak. A nap is kisütött és mi vidáman találgattuk, mikorra érünk majd a célba. Néhány km-en át nagyjából egyszíntben haladtunk, de a Sorrento-sziklák előtt megint emelkedni kezdett az út. Itt újra ismerős volt a terep, felidéztük a két évvel ezelőtti túra eseményeit. Csille-bércre fel még jó kis szintemelkedést le kellett győznünk. Útközben azért még beazonosítottunk egy-két új virágot, mint pl. galambvirág vagy bogláros szellőrózsa. Jól elfáradva, 18 km-rel a lábunkban értünk be a célba. Képeinket az alábbi albumban lehet megnézni:
https://photos.app.goo.gl/xESjPUsSZJnvz4FJ7
Remélem a legközelebbi túrához többen is kedvet kapnak majd!
