Bár május közepe van, az időjárás elég szeszélyes volt ma hozzánk. A veszprémi buszpályaudvaron várakozva előkerültek a kesztyűk, sapkák, de szerencsére ez nem szegte kedvét csapatunknak. Városlődön szálltunk le a távolsági buszról, egy takaros kis Bakonyi településen, szép, fehérre meszelt házakkal, aranyos kis kápolnával, szépen gondozott, virágos kertekkel. A falut elhagyva először egy kis kálvária dombon vágtunk keresztül, majd rögtön utána a lankásan emelkedő hegyoldalban találtuk magunkat. Utunk az erdő szélén és hatalmas mezőkön vitt keresztül. Gyönyörű szép, nagyra nőtt hagyásfákat láttunk, melyeknek koronája szépen kifejlődhetett, ahogy egymástól távol ácsorogtak a mezőn. Vadregényes helyen fordultunk be a sűrű erdőbe, egy darabig nagyon hangulatos helyen, sűrűn nőtt fák között haladtunk. A kéktúra útvonalához közelítve azonban a fakitermelés egyre több nyomát, majd éppen dolgozó favágókat is láttunk. Pihenőhelyünk közelében megcsodáltuk a Vörös-szikla látványos alakját, majd a kéktúrán tettük meg a hátralévő 3-4 km-t az őskarszt bemutatóhelyéig. Megcsodáltuk a rózsaszín hierlatzi mészkőből képződött sziklákat, keresztül-kasul bejártuk a bemutatóhely lépcsőit és tanösvényét, elolvastuk mit lehet tudni, az itt bányászott mangánércről és a bányászat történetéről. Ebédszünetet is itt tartottunk, közben hol le, hol felvettük az esőkabátokat, ahogy éppen újra és újra rákezdett az eső.
Átvágtunk Úrkút településen, amelynek házai szintén nagyon szépek, pünkösdi rózsa és labdarózsa virágzott a kertekben. A bányászatnak több emlékét látni a falu utcáin, hiszen az itt lakók már a mangánérc kitermelése előtt is bányászattal foglalkoztak, a közeli Ajka kőszénbányáiban dolgozva.
Úrkúttól délre megnéztük egy egykori mangánbánya zagytározóját, melyben az iszapból, ülepítéssel nyerték ki az értékes ércet. Ma már ezt a területet újraerdősítették, fiatal nyírfák nőttek a helyén, de a közepén még egy magas betonkémény jelzi, hogy valamikor ipari célokra használták a területet. A köves fennsíkon a sziklagyepre jellemző növények nőttek, mint a kakukkfű és az árvalányhaj.
Ahogy újra beértünk az erdőbe, ott várt minket a Macska-lik nevű hatalmas, aktív víznyelő barlang. Nagyon látványos volt, a közelében még több, kisebb víznyelőt is felfedeztünk. Néhány méterre tőle a vízmosásban néhány nagyobb bazalt kő jelzi, hogy itt van a balatonfelvidéki bazaltvulkanizmus kőzethatára. A közeli Kab-hegyről még néhány nagyobb követ elhoz a lezúduló csapadékvíz, de ettől északabbra már nem látni nyomát a vulkáni hegyeknek.
A kék kereszt, majd a kéktúra jelzésen tértünk vissza Úrkútra. Még két barlangot szerettünk volna felfedezni az út mellett, de ezek valószínűleg már eltömődtek, mert nyitott bejáratot nem sikerült találni. Végül egy órával korábbi buszt sikerült elérni, így 6 óra körül már Kelenföldön voltunk.
Köszönöm, hogy velem tartottatok! Jó pihenést és képnézegetést kívánok Mindenkinek!
A fotók mellett egy lábatlan gyíkról készült videó is benne van az alábbi albumba:
https://photos.app.goo.gl/wD3jpM4YVpPKJ1jP9
Üdvözlettel,
Lilla
