Kútvölgyi Lilla június 28-29. kétnapos gyalogtúrát szervezett Tihany és Balatonfüred környékére.
Küldöm a beszámolót és fényképeket a túránkról:
Hétvégén a korán jött nagy nyári melegben a Balaton-felvidéken túráztunk. Szombaton Tihanyban Olgival ketten jártuk be a természeti látnivalókat. A Barátlakások történelmileg is nevezetes hely, de a hatalmas sziklák és a bazalttufába ékelődött vörös homokkő darabok az egykori vulkánok működésébe is engednek belelátni. Ahol árnyékos erdőben haladtunk, ott kabócák hangos éneke járult hozzá a mediterrán hangulathoz. Amikor füves, sziklás réten vágtunk át a hegyoldalban, akkor ürgéket láttunk szaladgálni. Jöttünkre gyorsan elbújtak kis földbe vájt lyukaikban. A gejzírkúpoknál a tájékoztató táblákról megtudtuk, hogy a legújabb kutatások szerint, ezek már nem is gejzírkúpok. Mindenesetre szépek voltak, felmásztunk rájuk és a kilátást is megcsodáltuk a tetejükről. Bár Tihany hegyei nem magasak, mire megmásztuk mindet, sikerült 600 m szintemelkedést összegyűjtenünk. Mindegyik magaslatról nagyon szép volt a kilátás, a Csúcs-hegy oldalában Sobri Jóska egykori barlangját is megnéztük. Többször, több szögből is megcsodálhattuk a Külső-tó nádasait, az ott repkedő madarakat, a Belső-tó víztükrét, a Balaton kéklő medencéjét, a túlsó part településeit és még a Badacsony-hegy is ismerősen magasodott a távolban. Túra végén boldogan foglaltuk el szállásunkat az apátság vendégházában. Rövid pihenő után azért még strandolni indultunk és este tettünk egy sétát a településen belül is.
Vasárnap Edit is csatlakozott hozzánk, így hárman barangoltuk be a Balatonfüredtől északra elterülő erdőséget. Még a településen megcsodáltunk egy vörös kőből épült templomot, mely belül is nagyon gazdagon volt díszítve, majd a meleghegyi dűlőn kezdtük meg az emelkedést és hagytuk el a település utolsó házait. Egy darabig köves murvával borított erdészeti úton haladtunk, majd elérkeztünk ahhoz a sziklafalhoz, amely a Sárkány-lik nevű kis barlangot is rejtette. Ezután már fák között, turistaúton folytattuk az utunkat. A Recsek-hegyre lankás emelkedő vezetett és bár jócskán eljöttünk a Balatontól, a kilátóból mégis el lehetett látni a tóig. Előtte sűrű erdő terült el, melyre most felülről láttunk rá. A zöld, majd a piros jelzést követve a Koloska-völgyben jöttünk vissza Balatonfüredre. Itt a magas fák között kellemesen hűvös volt a klíma, két oldalról pedig hegyek öleltek körül minket. A mellettünk futó mély árokban nem láttunk vizet itt a völgy felső részében. Az első magas, látványos sziklán egy idős hársfa magasodott az óriási kövekbe kapaszkodva. Alatta egy táblán Hamvas Béla író gondolatai az élet nagyszerűségéről. Tovább haladva nagy tisztásra érkeztünk, ahol már több kiránduló is ücsörgött a pihenő padoknál. Itt tettünk kitérőt jobbra fel a zöld háromszög jelzésen a Koloska-sziklák tetejére. Jó magasról, kiugró sziklákról láthattunk rá a völgyre, a szemben húzódó hegyoldalra, az alattunk magasodó fákra és a távolban kéklő Balatonra. Visszatérve a völgybe a forrásoknál meglepve láttuk, hogy semmi víz nincs a kis körbekerített tóban és még a forrás foglalatból sem csepeg egy pici nedvesség sem. Kis keresgélés után találtunk rá az erdőben folytatódó turistaútra és itt már mégiscsak előbukkant a patak valahonnan a sziklák alól, mert a mederben tiszta víz csörgedezett. Később kiszélesedett a meder és mocsaras, sással benőtt vízzé változott. Balatonarács városrészen értünk vissza a településre. Egy kedves ittlakótól kaptunk két nagy palack ásványvizet, amivel már kihúztuk hazáig. Strandolás helyett inkább eggyel korábbi vonattal indultunk haza, hogy elkerüljük a tömeget. Így kényelmesen utazva fél 7 körül már Kelenföldön voltunk. Képeinket az alábbi albumban osztottuk meg:
https://photos.app.goo.gl/3U2VeDZUXU7UN59d8
Köszönöm, a közös túrázást! Jó pihenést a következő túráig!
Üdvözlettel,
Lilla
