Rojcsek Gusztáv május 30-án a túratervünknek megfelelően gyalogtúrát szervezett a Visegrádi hegységben.
Olvassátok el a túravezető részletes beszámolóját és tekintsétek meg gyalogtúrán készült fényképeket a szöveg végén a linkre kattintva:
A szombati túrát a Visegrádi Hegység kultikus szurdokában kezdtük meg hatan.
Olgi lett volna a hetedik túrázó, de sajnos nem érezte jól magát, ezért még az indulás előtt visszafordult és elment az ügyeletre (jobbulást neki innen is)
Szóval a túrát Kiskovácsiból a piros kereszt jelzésen észak felé akácfák, majd gyertyános, és tölgyfák árnyékában a kiömlő, kirobbanó kőzetanyagból (dácit és andezit) álló vadregényes Holdvilág-árokban kezdtük. Pár kidőlt fa nehezítette utunkat, többször kellett a Domini patakon átkelni, de ezt száraz lábbal tudtuk végrehajtani, mivel kevés vízhozama volt a pataknak. Mohos sziklákat kikerülve Domini-forrás vonalában az első pihenőt megtartottuk. Reggeli után eljutottunk a szurdok középső részét lezáró közel 20 méter magas erózió vájta sziklafalig, melyhez erősítve áll a híres Meteor-létra. Mielőtt a létrán egyenként felmásztunk volna benéztünk az y alakú mesterségesen kialakított barlang vájatba. A szurdokot elhagyva rövid kaptató után a Bölcső-hegy és a Nagy-csikóvár nyergétől a piros négyzet jelzést követve leereszkedtünk a Lajos-forráshoz.
A Visegrádi-hegység egyik legbővizűbb forrása a Bölcső-hegyoldalában fakadó Lajos-forrás, mely nevét báró Podmaniczky Lajosról kapta. Az 1908-ban foglalt forrás és környéke a legenda szerint Nagy Lajos királyunk kedvenc helyei közé tartozott. Mellette évtizedekig üzemelt a Ságvári Endre turistaház, amely már sajnos évek óta zárva tart. Én még emlékszem, hogy kb 40 éve még volt itt Orion tájékozódási futóverseny is. A forrás környékénél pihenőkkel, tűzrakóhelyekkel gazdagon ellátott tisztáson megebédeltünk, majd a sárga sáv jelzésen enyhén lejtős úton kényelmes tempóban egy bal kanyar után sárga kör jelzést követve felkerestük a Csepel-forrást. Hatalmas bükkfák és zöld óriás zsurlók közt egy árokszerű mélyedésben feküdt a gyér vizű Csepel-forrás. A név a csepeli vasgyár gyakran erre kiránduló munkásai emlékét őrzi már az 1930-as évektől. Visszatérve a Sárga jelzésű útra pár perc múlva elágazáshoz értünk, innen újabb kitérőt tettünk a sárga Ω jelzésen , hogy a pár percre lévő Vasas-szakadékot megnézzük ( név a Vasas turista szakosztályától ered)
A 8 m magas vulkáni andezittufa képződmény úgy néz ki, mintha a hegyoldalt kettévágták volna.
Rövid nézelődés után visszamentünk a S jelzésű út elágazásához, és folytattuk sétánkat a Kő-hegy felé az enyhén emelkedő ösvényen. A Kő-hegy széles, lapos fennsíkjára, kiérve egy nagy tisztás a Czibulka János-turistaháznál újabb pihenőt tartottunk. Ízes palacsinta evés után a Kő-hegy (366m) tisztásán a pihenőpadok és tűzrakóhelyek közt a Zöld sáv jelzést követve eljutottunk a hegyoldal meredek szakadéka peremén épült Petőfi-pihenőhöz. A szinte függőleges sziklafal és környéke rendkívül gazdag vulkáni sziklaformáció között a legérdekesebb egy nagy „kalapos kő”, melyet a köznyelv Napóleon kalapjának nevez. A Zöld jelzésű ösvény lefelé kanyarog a Kő-hegyről. Hamarosan elértünk a János-forráshoz és innentől a nyílegyenesre váltó enyhén lejtős úton hamarosan Pomáz házai között találtuk magunkat. Eléggé egyhangú és hosszú is volt míg a házak között megérkeztünk a pomázi Hév állomásra.
A felhős időjárás kiránduláshoz remek volt és örültem, hogy ismét szuper turatársak tartottak velem mai napon.
forrás: kirándulástippek.hu és Pilis Visegrádi- hegység turistakalauz sorozat átírása…
A linken megnézhetitek a túrán készült képeket.
https://photos.app.goo.gl/ajrU6SfXXjkJW94E8
Üdvözlettel: Guszti
