Nem túl hosszú kör túránkat heten a Biatorbágy vasútállomástól kezdtük meg. A piros sávot követve elhaladtunk  Szent Vendel szobra mellett, majd  áthaladtunk a Viadukt alatt. Füzes-patak kis fa hídján átkeltünk és az utolsó házaknál a piros kápolna jelzésre váltottunk.  Rövid csúszós saras kaptató következett, majd kis visszafordító ösvényen elértük a Szent Vendel kápolnát. Az épületet Szily kápolnaként is ismerik sokan. Az iharosi erdőben található klasszicista stílusú kápolnát Szily József udvari tanácsos építtette még a 19. század elején. A kápolna előtti rondellaszerűen kialakított terasz alatt volt a Szily család sírboltja. A második világháborúban a kápolnát feldúlták, egy évtizedre rá kezdték el helyreállítani. 2009-ben teljesen felújították, így ma közel eredeti pompájában látható. 
Rövid pihenőt tartottunk, aztán legyűrtünk egy meredek, rövid  saras emelkedő, és felértünk  a budai hegyek dombokká szelídült délnyugati szélén lévő zártkertes övezetbe.  sétánk régi elhagyatott borospincék mellett haladt , majd kiértünk a hosszan elhúzódó Madárszirtre. A sziklás felszínen képződő mészkő tartalmú talajréteget, az erózió folyamatosan elmossa. 
 Sziklafal tetején sétáltunk tovább, remek kilátás nyílt  a Zsámbéki-medencére , a Vértes és a Gerecse vonulata sajnos csak felsejlett.  Madárszirtről kb 30 méter ereszkedés után egy kb. 35   méteres szintet kellett megmásznunk és felérünk a Nyakas-kő jellegzetes tornya alá.
A homokkő  rétegtani beosztás szerint Tinnyei Mészkő Formációnak nevezik ezt a közetet ami Biatorbágy és környékén nagy területek. 
Fényképezkedés után leereszkedtünk a szikláról és az omladékos hegyoldalból dimbes-dombos sziklagyepes és karsztbokros tájban találtuk magunkat. Az Öreg-hegy alatt irányító táblákkal ellátott ösvényein  folytattuk utunkat. Először a  pár méterre lévő Millenium emlékoszlopot néztük meg, majd  Kis-visszhang-domb alatt lévő két aszalos 4 pados pihenőnél megebédeltünk a napsütésben. Innen jelzetlen ösvényeken, aszfaltos utcákon érintettük  a  Czöndör-kútat, majd a Füzes-patakon átkelve jobbra Északra fordultunk és a patak mellett jelzetlen ösvényen  visszaértünk a településre. Hamarosan vissza csatlakoztunk a piros jelzésre és mivel reggel nem másztunk fel a  Biatorbágyi Viaduktra, ezért most megtettük, amely az ország egyetlen kettős vasúti völgyhídja. Az 1898-ra elkészült viadukt a leginkább egy merénylet miatt közismert. 1931-ben a Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat, melyen a Budapest-Bécs járat haladt át. A mélybe zuhanó szerelvényben 22-en lelték halálukat. 

A maradék távot aszfaltos utcákon tettük meg. Rövid, de szép utunkat  11,7 kilométerrel és 310 méter szint ledolgozással zártuk. 
A linkre kattintva megtekinthetitek a képeket. https://photos.app.goo.gl/2JnhobLLb2SWxk1H6

Akik voltak velem, azoknak köszönöm, a többieket meg a remélem a következő túrán látom.  Üdv Guszti