Kútvögyi Lilla a túratervünknek megfelelően január 26-án vasárnap nehéz téli gyalogtúrát szervezett a Pilisben.
Az alábbiakban olvassátok el a túravezető színes és érdekes beszámolóját vasárnapi túráról:
Összesen kilenc kétlábú és két négylábú túratárs vágott neki ma reggel a túrának Pilisszentkereszten, rövid ismerkedés után. A buszmegállótól nem messze meg is találtuk a Dera-patakot, amely épp keresztezte a főutat. Rá is fordultunk a patakkal párhuzamosan futó kék jelzésre, mely eleinte még a házak között haladt, hangos kutyaugatás kísérte utunkat, de miután ezeket elhagytuk, a patakmeder egyre mélyült és hamarosan a vadregényes Szurdokban találtuk magunkat. Mészégető kemencék maradványai, hatalmas kidőlt fák és mohával borított sziklafalak között vezetett utunk. A patakban kevés víz volt, majd a víznyelő barlang után az is eltűnt, valószínű a mészkő belsejében folytatta útját.
A Szurdok végén a pihenőpadoknál energiát gyűjtöttünk a ránk váró emelkedőre és a főút túloldalán a kék kereszt jelzésen folytattuk utunkat. A hőmérséklet enyhe volt és az emelkedő megizzasztott bennünket, mire elértünk a következő pihenőig, Szentkútig. A csodatévő hely jó alkalom volt arra, hogy a Pilissel kapcsolatban néhány mondát felelevenítsünk, majd ezt tettük később is, mikor megálltunk a meredek emelkedőn szusszanni egyet-kettőt. Néhol jelzetlen utakon vágtuk le a kék kereszt jelzést, így a táv rövidebb lett, szinte egyenes úton mentünk fel a Dobogó-kői hegycsúcsra. A ködös időt is lent hagytuk a völgyekben, a hegytetőn szép napsütés fogadott, de a Dunakanyarra letekintve megint láthattuk, ahogy ködös homályba burkolózik a táj.
Magyarország legrégebbi turistaháza előtti padokon ettük meg az elemózsiánkat, majd a piros kör jelzésen lefelé indultunk. A Zsivány-sziklák monumentális alakja volt még érdekes látnivaló, melynél kicsit felelevenítettük milyen lehetett itt a vulkáni működés 15 millió évvel ezelőtt. Végül a kék jelzésen értünk be újra Pilisszentkereszt házai közé kellemesen elfáradva.
Különösen a sokkal rövidebb lábakon közlekedő négylábú túratárs lehetett nagyon fáradt, de egy szemernyit sem panaszkodott.
Köszönöm, hogy együtt túrázhattunk, remélem máskor is velem tartotok!
A túrán készült képeket az alábbi albumban nézhetitek meg és tölthetitek fel Ti is, amit megosztanátok:
