2026.május 16.-ára szombatra esőt jósoltak az időjósok, és mivel pénteken ketten is jelezték, hogy a várható rossz idő miatt nem jönnek kirándulni , ezért nem számítottam tömegre. Szombat reggel A Nyugati pályaudvarban Marika és Marica várt , így hármasban indultunk el a Börzsöny déli részére. Kismaros vasútállomástól indultunk a piros Mária jelzésen házak között, majd az erdő szélétől a zöld sáv jelzést követve megkezdtünk a túránk nagy mértékű szint emelkedését A hegyre vezető kis ösvényen a friss levegőből mélyeket szippantottunk, de mire felértünk a Nagy-Morgó hegyre csurom vizesek lettünk a párás ködös levegőtől. Hegy tetejénél a köd felszállt és a zöld sávról a zöld háromszög jelzésre fordultunk. Jól követhető ösvényen haladtunk, átmentünk egy villanypásztorral bekerített cseres tölgyes facsemetés területen és megérkeztünk a Nagy-kőszikláig. Megérte ez a pár perces kitérő, mert lélegzetelállító kilátásban részesültünk, amely épített kilátó hiányában is legalább 180 fokos volt. Váctól Dobogókőig beláttuk a Dunakanyart. Szemben a Fellegvár néhol még ködbe burkolózott. Itt ezen a kilátóponton beiktattunk egy kis pihenőt és egy-egy hatalmas almás rétest fogyasztottunk. Fotózkodás után a zöld háromszög jelzésen visszamentünk a zöld sávra és eljutottunk a túránk legmagasabb pontjára, a Gál-hegy tetejére. Innen már tényleg csak lefelé vezetett az út. A kirándulás igazán könnyeddé vált, Marica olyan tempóban haladt, amire meg is jegyeztem Marikának hogy jó lesz még az az erő a túra végére is, kár olyan tempót diktálni. Hamarosan elértünk Békás-rétre és Szent Gál földtől Törökmezőig várt ránk egy kis enyhe emelkedő. Törökmező turistaházhoz kitérőt tettünk és elfogyasztottuk az ebédjeinket a 3 perces szemerkélő esőben. Megnéztük a TörökmeZoo állatait, majd leereszkedtünk a zöld körön a Fehér-kút forrás és mellék forrásaihoz. További lejtmenetben megérkeztünk a Törökmezői halastó-hoz, majd a Malom- patakvölgyben folytattuk utunkat, többször kereszteztük a Malom-patakot, miközben zsombékos réteken haladtunk keresztül. Zebegény határában megpróbáltuk megtalálni a János forrást, de csak benőtt bokrokat találtunk. Zebegény hosszú Almáskert, majd Ady Endre és végül Kossuth Lajos utcáján megérkeztünk a Zebegény központjába. Mire átmentünk a vasút alatt található kis aluljárón és felmentünk a peronra eleredt az eső. Remek időzítéssel eredt el az égi áldás. Fedett részen volt 30 percünk vonat indulásig, ezért próbáltuk magunkat a kevés sártól megszabadítani és elfogyasztani a maradék répákat, almákat és cukorkákat. Zebegényből 1 óra alatt vissza is robogtunk esőben a Nyugati pályaudvarba.
A két túra társamnak köszönöm, hogy vakmerők, bátrak voltak és az időjárás előrejelzés ellenére velem töltötték a szombati napot, nagy mázlink volt, hogy nem áztunk el.
Bátran ajánlom ezt a túraútvonalat és a linkre kattintva láthatjátok a túrán készített képeket:
https://photos.app.goo.gl/V7GtxTs82Xt8oJZp7
Üdv. Guszti
Üdvözlettel: Kovács Tamás szakosztályvezető
