Karancs túrabeszámoló 2026.09.06.

Sziasztok!

Vasárnap szép napos időre ébredtünk.

Egy kis malőr történt a képes kiírásban nem írtam át a találkozás időpontját, ott tévesen 6:40 volt kiírva, holott elég lett volna 7:10 perc. 

A Keletiben megismerkedtünk Kútvölgyi Lilla munkatársaival Edittel, Judittal és Péterrel, így 8-an vártuk az indulást, míg Dezső egy korábbi vonattal elment Hatvanig, és Lilla Pedig oda ment kocsival. Sajnos a vonatunk 10 perccel később indult el, ezért a Hatvani csatlakozást nem értük el,  5 percünk lett volna eredetileg is az átszállásra. Hiába szólt oda a mi jegyszedőnk és hiába kérte Lilla és Dezső a hatvani pályaudvaron személyesen az illetékeseket, de  mégis nélkülünk indult el a vonat. Így közel 45 percet ücsörögtünk a hatvani vasútállomáson.

Somoskőújfaluba érkezve rövid szerelvény igazítás után egy pici gyöngyöző nedű ivása követően átkeltünk a vágányok fölött a gyalogos kis hídon és a házak között beértünk az erdőbe. Kis Karancs érintésével a zöld sáv jelzés mentén haladtunk a szlovák-magyar határ piros-fehér kövei között, majd a Karancs csúcsa alatt enyhült a meredek, aztán közvetlen a kilátóhoz vezetõ út szinte 45 fokos szögben állt elénk. A pergős kiszáradt talaj nem könnyítette meg a dolgunkat, de azért mindannyian leküzdöttük. Felmentünk a pazar kilátást adó acél szerkezetes Ruzsik kilátóba, ahonnan ráláttunk többek között a Somoskői várra és a a Salgó várromra. Láttuk a kiinduló pontunkat és a cél állomásunkat is. Rövid elemózsia és csoki evés  után a  csúcsról  leereszkedtünk a Karancs nyeregbe, ahonnan kis emelkedővel a Kápolna hegyen várt ránk a félig nyitott Szent Margit-kápolna, szentéllyel, oltárral, szobrokkal. Pár perc pihenő után ott hagytuk a zarádok helyet, vissza ereszkedtünk a nyeregig és onnan kezdődött a móka és kacagás. A vulkáni andezit alapkőzeten lévő homokos üledékes talajon olyan szint csökkenést kellett a pergős száraz rézsútos ösvényen megtenni, hogy néhányunk gatya fékkel jött le. Ez a közel másfél kilométeres rész elég technikás volt. Czeberna-völgytől a Gyurtyános, és Pipis-hegy,  érintésével érkeztünk meg a Szent Imre-hegyen lévő Kálváriához, ahonnan ráláttunk Salgótarjánra. Szerpentinen lesétáltunk a házak közé, majd mivel volt még 45 percünk a vonat indulásáig, elmentünk fagyizni. Salgótarjánból ketten busszal indultak haza, a többiek pedig vonattal. Persze Hatvanban a vonat szokását megtartva késett 10 percet. De hála égnek volt mindenkinek ülőhelye és csak a Keletibe állt meg a vonat.

Köszönöm a túrán résztvevő turatársaimnak a jelenlétüket, társaságukat és örülök, hogy az 540 méter szintemelkedést és a 620 méter szint ereszkedést kisebb esésekkel, huppanásokkal megúsztuk.  

A linken vannak a fényképek…  Kattintsatok rá.   https://photos.app.goo.gl/6UTuRfYs8gjeeVKk7

Üdvözlettel: Guszti